.: Összetart az osztály :.
Végre eljött, amit annyira vártunk immár 2 éve az osztálytársaimmal: a Rudas7. Az a hagyomány van az iskolánkban, hogy a 11. évfolyamosok november közepe táján tartanak egy olyan hetet, amikor délutánonként színes programokkal várják vissza a diákokat. A hét végén szavazással döntik el, hogy melyik osztály teljesített a legjobban és ők nyerik meg a pénteki, fordított nap irányítását, illetve az iskola igazgatását. Igaz, ez nagyon nagy felelősséggel, veszekedésekkel és idegeskedéssel jár, mi is nagyon nehezen indultunk el.
Kezdetben sokat vitatkoztunk azon, hogy milyen is legyen a párfilmünk, a pártműsorunk és milyen programokat rendezzünk, honnan szerezzünk szponzorokat. Az osztályfőnökünk már azt mondta, hogy egyáltalán gondolkozzunk el azon, hogy akarunk-e indulni. Szinte az utolsó pillanatban készítettünk el mindent, akkor születtek meg a végleges döntések, persze akkor már a többi osztály javában forgatta a filmet és készültek a nagy hétre. A kezdeti nehézségek ellenére azonban egy egész jól sikerült hetet tudhatunk most a hátunk mögött.
Igaz, nem mi nyertünk a szavazáson, de én így is büszke vagyok az osztályomra. Ez alatt az egy hét alatt nagyon sokat nevettünk, rengeteget szervezkedtünk, belekóstoltunk az élet rohanó világába, és ami a legtöbbet számít, hogy az osztály tagjai olyan közel kerültek egymáshoz, mint még soha ezelőtt. Most végre egy kerek egész, összetartó, barátságos közösséget alkotunk és ez sokkal többet számít, mint az, hogy egyetlen egy napig miénk lett volna az iskola.
2012. november 25.
.: Küzdelem :.
Van úgy, hogy az ember tagja egy csapatnak. Legyen az munkahelyi-, baráti- vagy sportcsapat, a lényeg ugyanaz. Egyszer mindenki számára eljön a választás: marad vagy továbblép. Én most egy ilyen választás előtt állok.
Alapjába véve nem vagyunk mi egy rossz csapat, csak még nem szoktunk össze, nem ismerjük egymás reakcióját, nem tudunk összedolgozni. Lehetne ez egy jó kifogás, indok a maradásra. A bibi ott van, hogy nem mindenkinek egyforma a hozzáállása. Van, aki csak elvan magában és tesz arra, ami a pályán történik, míg van olyan, aki az utolsó percig küzd még akkor is, ha már csak egy irányba áll a zászló. Aki az utóbbiba tartozik nagy valószínűséggel előbb jut el a választáshoz, a többiek csak akkor kapcsolnak, amikor nagy a gáz.
Szeretem a csapatomat… Egyenként mindenki színes és kedves egyéniség, együtt pedig egy jó kis társaság. De a pályán mintha mindenkiből előjönne egy másik „én”, az a másik én pedig olyan, mintha azt se tudná mi a fenét kéne csinálni. Mi meg teljesen feleslegesen küzdünk. És én nem akarok feleslegesen küzdeni!
2012. október 31.
.: Külső vs. belső :.
Sokan emlegetik azt a közhelyet, amikor párkapcsolatról van szó, hogy „Csak a belső értékek a fontosak!”. Megszeghetetlen törvény, amely mindig, minden körülmények között így van? Könnyű dobálózni ezzel a mondattal, de érdemes lenne a dolgok mögé is nézni.
Való igaz, egy párkapcsolat működőképességét a két fél tulajdonságai, hóbortjai, szokásai és viselkedése határozza meg. Ha a valamelyikük nem tudja a másik bensőjét elfogadni, akkor a dolog nem megy. Ez oda-vissza működik. Amikor ketten kiegészítik egymást és egy teljes egészet alkotnak, az viszont valami csodálatos dolog kezdete és kiteljesedése. Csakhogy van egy kis bökkenő… Amikor két ember először találkozik, elsőnek nem a belső tulajdonságokat veszik figyelembe, hanem a látottak alapján, a külsőről ítélik meg egymást.
Persze a külsőségek is mindenkinek mást jelenthetnek. Van, aki az ápoltságot nézi, míg vannak olyanok, akik konkrétan a szépségre, adott esetben a sármra hajtanak. Itt persze megint lehetnek kis változatok, hiszen nem mindenkinek ugyanaz a típusú, stílusú ember jön be. Ezt is szépen ki lehet fejteni.
Vannak olyan nők, akik a szőke haj és kék szem alap hercegre buknak, vannak, akik fekete haj és barna szem latin fazon mániások. Ugyanez a helyzet a férfiaknál: szőke haj, minimum C-s kosár, maximum 55 kg és 10-es magas sarkú, a másik variáció a barna szépség, akinek egész lénye melegséget sugároz és értelmes, szolid, szerény. Ez csak pár, példa a sok ezer közül. Nem tetszhet mindenkinek ugyanaz, az ember alapvetően válogatós és éhes a szépre. Ugyanakkor ennél az esetnél már félig joggal lehet azt mondani, hogy a belsőt kell figyelembe venni. Hiszen ha valaki szép, de buta vagy agresszív, akkor felejtős. De ha szép és még jók a belső tulajdonságai is, illedelmes és jól nevelt, akkor mindegy, hogy fekete vagy szőke a haja.
Az ápoltság már más tészta. Ha egy ember haja zsíros, gondozatlan, körmei koszosak, ruhái gyűröttek és büdösek, akkor nagy valószínűséggel az illetőt jó messzire elkerüljük.
Tehát a közhely csak félig igaz. Igenis, számít a külső. Az első benyomásnak túl nagy hatalma van, fontos, hogy odafigyeljünk mind mások, mind a saját magunk ápoltságára. Nem fontos hibátlan porcelánbabáknak lennünk, de ha gondosak vagyunk, azt mások is észre fogják venni.
2012. október 22.
|